endorfin magazin

Lehet azzal takarózni, hogy azért nem megyünk edzeni, mert hozzá ruhánk, de egyrészt felesleges, másrészt nevetséges is, nehezen tudunk elképzelni olyan helyzetet, amikor ez igaz lehet. Törölközőt meg vizet vigyünk, ne rózsaszín bokamelegítőt.

"Elmennék én edzeni, de nincs pénzem a legújabb divat szerinti edzőruhára!"

"Elmegyek majd edzeni, csak előbb még gyűjtök arra a cipőre!"

"Elmegyek edzeni, de biztos mindenki rajtam fog röhögni, hogy hogy nézek ki!"

Good times

Ha kifogásokat kell keresni arra, hogy miért nem edzünk, hirtelen bámulatosan kreatív lesz még az egyébként nem különösebben találékony ember is. A nincs időm után nem sokkal lemaradva szokott következni az, hogy nincs olyan ruhám, ami kellene, nincs annyi pénzem ruhára, amennyi kellene. És azért nem edzek.

Pedig attól még soha senki nem lett nevetséges egy edzésen, mert nem a legújabb, legdrágább edzőruha volt rajta. Az utcán se akkor röhögnek ki valakit, ha nem dizájnerruhákba jár, hanem ha gusztustalanul öltözik fel. Senki nem azért vesz fel vékony cicanadrágot rövid pólóhoz és húsz kiló súlyfelesleghez, mert nem telik neki más ruhára, hanem mert - ööö...egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy miért.

Sportoláshoz - akár edzőteremről beszélünk, akár szigetkörről - ez a liga sportolásra tökéletesen alkalmatlan, agyonmosott és vagy/csipkés-merevítős melltartóban, tangabugyiban, áttetsző vagy csak a fél seggét takaró nadrágban, papucsban jelenik meg, vagy olyan ruhában, aminek kiválasztásakor nyilvánvalóan teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy milyen testre fog felkerülni. Persze, hogy kiröhögik. De őt is csak csendben, mert az azért nem árt tudni, hogy az edzésekre, edzőtermekbe a legtöbb ember nem azért jár, hogy másokkal foglalkozzon, hanem hogy magával, és ez pont elég elfoglaltságot ad ahhoz, hogy ne legyen ideje azt lesni, hogy ki miben van, meg mennyire béna.

(Jó, nem idealizálom a helyzetet, nyilván sokan vannak, akik csak alibizni járnak az edzőterembe, és másokkal foglalkoznak, na de hát az meg kit érdekel, hogy nyilvánvalóan seggfejek mit gondolnak róla?)

Egyszerűen minden termet jobbá tenne, ha ez visszajönne :(

Amikor muszáj csinosnak lenni

Aztán van az, amikor a sport gyakorlatilag csak ürügy a vásárlásra. A nagy elhatározás meg nekibuzdulás addig tart, amíg azonnal és most rögtön meg nem lesz a legújabb, mindenképpen a legdrágább edzőruha, edzőcipő. A jógaszőnyeg, a táska, az iPod, az iPodtartó, a kiskulacs, a pulzusmérő óra meg a testkompozíció-mérő.

Ha az ember felkapott pornószínésznő, drogdíler, bankár vagy key account, és száz-kétszázezer forint nem oszt, nem szoroz, akkor nyilván vegyen meg mindent egyszerre, mielőtt sportolni kezd, mert ha ilyen vágyai vannak, akkor jobban is fogja érezni magát feldíszítve, ha meg két alkalom után úgy dönt, hogy neki ez a sport mégse jön be, akkor nem fog fájni, hogy a neonzöld nike és a színben vele harmonizáló outfit örökre bekerül a szekrény mélyére. Mindenki másnak ez nyilvánvalóan pont olyan felesleges, átlátszó önáltatás, mint azt hajtogatni, hogy nincs olyan ruhám, amiben edzhetnék.

De ha már itt tartunk, ha van szórakozató, nevetséges típus az edzőteremben, azok pont azok a lányok (jellemzően lányok), akik láthatóan nagy gonddal válogatott, színben egymással harmonizáló, vadiúj, a minimálbért meghaladó értékű edzőruhában érkeznek az edzésre, és csupán két, az edzéshez elengedhetetlen dolog hiányzik a kezükből: a törölködző és a víz. Mert a nagy igyekezetben csak egyetlen dologra nem gondoltak: hogy izzadni fognak, hogy el fognak fáradni, hogy szomjasak lesznek. 

Bárhol, de tényleg bárhol a legnagyobb császár leszel ezekben (Innen)

De akkor mit kell felvenni?

- Az első és legfontosabb: tök mindegy. Amiben kényelmesen tudsz mozogni, nem szorít, nem lóg, nem akad be. Fölszívja az izzadtságot. Mi lennénk a legboldogabbak, ha visszajönne a termekbe (és az egész világba) a kilencvenes évek második felének színes, nagyon bő, kantáros gyúrósgatyája, de erre sajnos kevés esély van. 

- Hacsak nem valami speciális ruházatot vagy védőfelszerelést igénylő sportról beszélünk, egy kezdőnek bőven megteszi az ezerszer használt, kopott akármilyen rövidnadrág és póló. Vagy a sportáruházakban kapható legolcsóbb, sajátmárkás cuccok. Az a pár ember, aki nem adja fel egy hónap után, vagy nem dönt úgy, hogy kipróbál valami más - esetleg teljesen más felszerelést igénylő - sportot, úgyis kitapasztalja, hogy miben érzi jól magát. És majd akkor ráér új cuccokat venni, ha a kezdőszett teljesen tönkrement.

- Sok edzés - több ruha. Azt sem árt szem előtt tartani, hogy mondjuk heti három edzéshez nem árt minimum két szett. Ha a rövidnadrág-póló kombót nézzük, akkor pólóból még több is, ismerünk olyan edzéseket, ahol nincs légkondi és nyáron fél óra után váltani akarunk majd szárazra. Hacsak nem vagyunk minden nap mosó kis mosómedvék, akkor több váltás edzőcucc kell, teljesen fölösleges komolyabb pénzt feccölni bele.

- A futócipőt nem lehet megspórolni, kivéve, ha a mezítlábas vonal mellett dönt. De megintcsak az a helyzet, hogy amíg ki nem derül, hogy nem csak egy két hétre szóló nekibuzdulásról van szó, totál felesleges megvenni a legdrágábbat. Aki heti ötven kilométert tol bele egy cipőbe, annak már nyilván egyáltalán nem mindegy, hogy mi van a lábán, de mire oda eljut, addigra pontosan tudni fogja, hogy milyen a lábtártása, hogyan fut, milyen terepen fut, milyen sarokmagasságot, milyen talpvastagságot szeret, és ezekhez választ majd cipőt.

- Az utolsó és legfontosabb: akármennyire szeretnéd az elllenkezőjét hinni, a szomorú igazság, hogy az emberek - leszámítva azt a két bloggert, meg a női magazinok szerkesztőit, akik úgyse mennek olyan gyakran, hogy érdemes legyen velük foglalkozni - általában köpnek rá, hogy miben edzel, egészen addig, amíg nem vietnámi papucsban mászkálsz a guggolókeret környékén, miközben kötelező a zárt cipő. Tehát azért nem elkezdeni mozogni, mert jaj, mit szólnak a kopott mackónadrágomhoz, szánalmas magyarázkodás. De ezt valószínűleg te is tudtad.