endorfin magazin

Adam 28 éves, 133 kiló és meg akarja változtatni az életét. Beiratkozott egy olyan edzésre, ahol ugyanazt a feladatot kapja, amit az atléta termetű haladók. Amerikában százezrek csinálják, egész Skandinávia odavan érte, Magyarországnak már Európa-bajnoka is van, mégis kevesen tudják, mi ez. Kipróbáltuk a CrossFitet.

Tiszta víz a pólóm. Totál leizzadtam - mutatja Adam a pólóját, miközben a Hajógyári-szigeten megállunk a Duna mellett egy kis pihenőre. Nézd a hajam - mutatok a fejemről a vállamra csöpögő izzadtságra, aztán mindketten erőt veszünk magunkon, és továbbindulunk a Dokk Discóból ott felejtett, nyomorúságos pálmafák mellett. Még vagy hetven méter van hátra életem első CrossFit-edzéséből, de azt - ahogy az előző 130 métert is - kitörésekkel kell megtenni, és nekem már úgy remeg az egész lábam, hogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy belátható időn visszaérek az edzőterembe.

Jobban mondva a boxba, mert a crossfitesek így hívják a termeket, amik egyáltalán nem hasonlítanak az elterjedt, megszokott edzőtermekre. Nincsenek bennük futópadok, nagy gépek, csak súlyok, keretek húzódzkodáshoz, kötelek, gyűrűk, medicinlabdák meg dobozok, és nagy tér, hogy legyen hol mozogni. Az egész sokkal jobban hasonlítana egy iskolai tornateremre, már ha az iskolai tornatermek nem lennének lerobbantak és rosszul felszereltek.

A CrossFit az Egyesült Államokból indult el, és ott is a legelterjedtebb, vannak városok, ahol már sokkal több ilyen box van, mint hagyományos edzőterem. Magyarországon egyelőre még csak pár helyen, főleg a fővárosban lehet ilyen körülmények között edzeni. Mi a Hajógyári-szigeten, a Reebok CrossFit Dunában jártunk, mert olyan gyorsak és jófejek voltak, hogy meghívtak minket azelőtt, hogy elhatároztuk volna, hol fogjuk kipróbálni a crossfitet. (Igen, ki fogunk próbálni más sportokat és más termeket is.)

A box tulajdonosa és vezető edzője, Klaus Jespersen szerint a CrossFitben az a nagyszerű, hogy mindenkinek szól, bárki csinálhatja, mindegy, hogy hány éves, mennyire edzett, mit tud, mindenkinek van megoldásuk. Edzés előtt én azért erősen kételkedtem benne, hogy van arra megoldás, hogy én megcsináljak mondjuk tíz  húzódzkodást, ami egy jellemző crossfites gyakorlat. Lestem is be a terembe, mit csinálnak az előző csoportban, hátha kiderül, hogy mi lesz a napi feladat. Adam megnyugtat: ő sem tudja felhúzni magát, de van egy gumikötél, ami ilyenkor segít, ő is azt használta a múltkor.

Mindenki ugyanazt csinálja, kicsit másként

Adam Angliából jött Magyarországra, 28 éves, egy pénzügyi irodában dolgozik, naponta 8-9 órát ül a számítógép előtt. Túlsúlyos. A múlt héten, amikor elkezdte a CrossFitet, 133 kiló volt. “Le akarok fogyni, és fitt akarok lenni” - mondja, amikor megkérdezem, miért kezdte. Korábban is járt már konditerembe, de ott magára volt utalva, nem volt, aki motiválja, és ugyan fogyott már pár kilót, de nagyon lassan, hónapok alatt.

Itt a boxban a diétához is kapott segítséget, támogatást, de az tetszik neki a legjobban, hogy Klaus nagyon tudja motiválni. “Amikor húzódzkodást kellett csinálni, én szívem szerint megálltam volna minden egyes darab után pihenni, de ő odaállt elém, buzdított, és így egyben meg tudtam csinálni mind az ötöt” - meséli. Azt mondja, hogy a diéta és az edzés közül az utóbbi megy nehezebben, de amikor megkérdezem, hogy az első pár óráján volt-e már olyan feladat, vagy olyan rész, amit élvezett, akkor határozottan rávágja, hogy az egészet. Mindent élvezett.

A napi feladat. Lehetne rosszabb is

Az edzésre rajtunk kívül még hat-hét fiú várakozik, van, aki már a box nyitása, január óta jár, van, aki már az edzői vizsgájára készül, és van akinek hozzám hasonlóan ez lesz az első edzése. Nincsenek kezdő vagy haladó csoportok, mindenki együtt edz, mindenki ugyanazt a feladatot fogja kapni, mégis mindenki kicsit mást csinál és a saját ritmusában ezd. Mivel Klaus nem beszél magyarul, és Adamhez hasonlóan a vendégek nagy része is itt dolgozó vagy tanuló külföldi, az edzés angolul folyik, de a gyakorlatokat mindig be is mutatják.

Az óra bemelegítéssel kezdődik, sétálunk, kocogunk, meg indiánszökellünk néhány kört a teremben, aztán jön pár hossz kitörés. Utána párokba kell rendeződnünk - én Adammal állok össze -, Klaus pedig vastag gumiszalagokat oszt ki. Az egyik belebújik, a derekára veszi a szalagot, a másik meg mint a gyeplőt tartja a másik végét. Az elől lévő ember megpróbál elszaladni, a másiknak pedig vissza kell tartania, amennyire tudja. Nem mondom, hogy könnyű volt Adamtól elfutni, vagy visszatartani őt, de a feladat inkább játékos, mint nehéz.

Deadlift. Képünk illusztráció

Minden óra három részből áll: a bemelegítés után jön egy erőfejlesztő, a technikákat tanuló, tökélesítő blokk, amibe most a deadlift, vagyis a felhúzás (elemelés) került. Aki ismeri a feladatot, az annyi súlyt pakol az olimpiai rudakra, amennyit elbír - vagyis annak a 70-80 százalékát -, és önállóan dolgozik, közben a kezdőknek Klaus külön kis csoportban vagy egyesével emagyarázza a technikát, és gyakorolják a mozdulatokat. Az egész edzésben az volt a legjobb, amikor a csupasz deadliftemre annyit mondott, hogy perfect!, és mehettem, hogy életemben először kipróbáljam, milyen rúddal emelni. (Jó!)

Nem is nagyon akartam volna abbahagyni, már csak azért sem, mert a deadliftek után már csak az volt hátra, amitől a legjobban tartottam: a crossfit lelke, a WOD (workout of the day), azaz a napi edzés, ami azt jelenti, hogy egy előre meghatározott feladatsort kell végigcsinálni időre. A feladat bármi lehet, ami előfordul a crossfitben: súlyemelés, futás, saját testsúlyos gyarkorlatok, kettlebell - bármi, bármilyen kombinációban. Vannak klasszikus, nevesített WOD-ok, mint például a Fran, ami úgy néz ki, hogy 21 thruster (guggolásból lökés) 43 kilóval + 21 húzódzkodás, 15 thruster + 15 húzódzkodás, 9 thruster + 9 húzódzkodás - és mindez háromszor.

Klaus és egy nehéz guggolás

Nekünk csak egy névtelen jutott, de ez egyáltalán nem nyugtatott meg, amikor végigolvastam a táblán, hogy mi vár rám: 40 dobozra ugrás burpee-vel (amit a normális emberek négyütemű fekvőtámasznak hívnak), aztán 30 guggolás 24 kg-os kettlebellel, végül 200 méter séta kitörésekkel. A guggolást kettlebellel szeretem, viszont a burpeet és a kitöréseket is gyűlölöm, úgyhogy nem éreztem magam valami nyerő pozícióban.

Te mit szeretsz a legjobban a crossfitben? - kérdeztem már az edzés után Klaustól, miközben a box előtt heverő traktorgumikon próbáltam kifújni magam. “Azt, hogy megváltoztatta az életemet. Egy negyvenéves dagadt tata voltam, amikor elkezdtem. Most 25 kilóval kevesebb és vagy húsz évvel fiatalabb vagyok. És nem csak a testemet változtatta meg, hanem a felfogásomat, a gondolkodásomat is. Régebben folyton halogattam a feladatokat, most meg úgy vagyok vele, hogy gyerünk, csináljuk.” Senki nem ügyes mindenben, de a CrossFitben mindenki megtalálhatja azt, ami jól megy neki - mondja.

Tíz után lefejeltem a tárcsákat, pedig én nem ilyen magasra ugrottam

Én már vagy a tizedik felugrás után annyira kimerült voltam, hogy az egyik burpee-be ugrás közben lefejeltem a tárcsákat, amikre ugráltam (hogy elvegyem a "sport balesetveszélyes" hülyelobbi tagjainak kedvét, elárulom, hogy ez volt az egyetlen sérülés, amit szereztem). Húsz körül járhattam, amikor már felállni is fájt, de láttam, hogy velem szemben Adam tök becsületesen tolja az ismétléseket, pedig biztos neki is nehéz felállni és felugrani. Úgyhogy toltam egészen addig, amíg Klaus oda nem jött, és azt nem mondta, hogy csak annyit csináljak, amennyit bírok. Addigra már mindenki a második feladatnál tartott, úgyhogy én is váltottam gyorsan. A harminc guggolás felüdülés volt, és még a kitöréses séta első pár tízméteren sem volt semmi gond, de mire a fordulóhoz értünk, már minden izmom égett.

Az utolsó harminc méter pokoli volt, de végül persze beértem másnap reggel előtt, amiben nagy része volt annak is, hogy azok a fiúk, akik elsőként értek vissza a boxba, kijöttek és tapsolás meg sűrű come on guys! felszólítás közben azokat a motivációs szlogeneket kiabálták, amiket internetezgetés közben szoktam olvasni. Ha nem élem át, soha nem hiszem el, hogy az ilyesmi nem feltétlenül végelenül komikus és kínos.

"Szeretném, hogy ez ne csak egy edzőterem, hanem egy közösség is legyen. Mindegy, hogy milyen ruhában jössz le, milndegy, hogy mennyire vagy ügyes, itt senki nem fog kinevetni. Bárki jöhet, de a terembe csak a pozitív dolgokat hozhatja be" - mondja Klaus.

És hogy mennyi lett végül az időm, mire visszaértem a terembe? Azt persze nem tudom, mert hiába kiabálta Klaus a box ajtajában, én addigra félhalott voltam. Aztán fél óra múlva már azon gondolkodam, hogyan tudnám megoldani, hogy a heti három-négy edzésem mellé beférjen még egy kis CrossFit is.