endorfin magazin

Karácsonykor kötelezően megjelenik minden témában a mit vegyünk ajándékba cikksorozat. Mit vegyünk az unokabátyánk volt feleségének az utolsó pillanatban, mit vegyünk gasztroblogger barátunknak, mit vegyünk az alkoholista cimboránknak, és így tovább. Vagy például, hogy mit vegyünk endorfindzsanki barátainknak. Például ezeket.

Nyilván ezek a cikkek sosem arról szólnak, hogy ezeknek a z írók által nem ismert embereknek mit kellene venni, hanem vagy arról, hogy a cikkíró, aki maga is alkoholista/gasztroblogger/volt feleség/stb mit szeretne kapni (ez a jobbik eset, mert akkor legalább lehet valami halvány, nagyon halvány fogalma), vagy pedig arról, hogy a szerkesztőségbven valaki megnyerte ezeket a témákat, és az amazont bújva próbál meg kitalálni ilyen dolgokat (ez a rosszabbik eset).

Úgyhogy mi most arról írunk, hogy mi minek örülnénk a legjobban. Pontosabban az Anita, mert sy elmondhatatlanul eltrehánykodta ezt a cikket, amúgy is tök igénytelen, neki vegyetek gumicukrot, nutellát, kreatint, fehérjét, azzal elvan tavaszig. 

SMR-henger, foam roller (65-70 dollár / ~15 ezer forint)

Aki használt már SMR-hengert, az biztos, hogy akar egyet, azoknak meg, akik még nem használtak, egyszer majd bővebben is kifejtjük, miért tökéletes eszköz edzés előtt, edzés után meg úgy egyáltalán, bármikor. Ha egy valamit kérhetnék idén karácsonyra, biztos, hogy ez lenne az, és csak azért nem rendeltem még meg magamnak, mert ahol Budapesten a legegyszerűbben, legolcsóbban (~10 ezer forint) be tudnék szerezni egyet, ott most annyira ronda, fekete-piros-hányás színű van belőle, hogy ha ajándékba kapnám se szívesen vinném be a lakásomba, nem hogy még én fizessek érte. És ugyan már kinéztem, hogy milyet szeretnék, a rendelésig soha nem jutottam még el: egy fekete, hosszú Rumble Rollert, mert annyira vadállatul néz ki, hogy már a gondattól, hogy végigördülök rajta is elmúlik négy-öt csomó a hátamból. Vagy a Trigger Point zöld rollerét, mert az meg annyira szép, hogy aludnék is vele.

Bérlet a csontkovácshoz

Az elmúlt hetekben egy csontkovács kezelése volt az egyik legjobb dolog, ami történt velem. Vagyis maga a kezelés egyáltalán nem volt kellemes, de utána egy csapásra megszűnt a bal vallámat megbénító fájdalom, ami miatt a bal karomat sem tudtam rendesen használni edzéseken. Jövőre biztos, hogy rendszeresen el fogok járni hozzá, úgyhogy sokszor gondolnék hálával az edzések meg úgy általában, a fájdalommentes mindennapok közben arra, aki azzal lepne meg, hogy akárhány alkalmat kifizet helyettem. Ugyanígy nem tévedne nagyot az sem, aki sportmasszázssal akarnak kedveskedni.

Hajpánt (párszáz-ezer forint lenne, ha lenne)

Mármint egy jó hajpánt, amit én hiába keresek hónapok óta Budapest sportra szakosodott boltjaiban. Ahhoz túl rövid a hajam, hogy összefogjam, ahhoz viszont elég hosszú, hogy belelógjon az arcomba edzés közben, úgyhogy muszáj hajpántot hordanom, de egyszerűen nem kapok olyat, amivel elégedett lennék: amik vannak, azokat divatozásra találták ki, nem edzésre (a magyar sportláncok kínálatára amúgy is jellemző, hogy főleg olyan cuccokat tartanak, amiket utcára vesznek fel az emberek, és sokkal kevesebb olyasmit, amit edzéshez), így túl szélesek, az izzadságtól kitágulnak, lecsúsznak az ember fejéről, nem kényelmesek. Itt-ott lehet még kapni olyan vékony frottir pántokat, amiket az amerikai filmekben az ötven feletti, hétvégi teniszezésre induló bácsik és nénik tolnak rá a homlokukra, hogy messziről látsszon a szándékuk, de ezek legfeljebb vizuális kiegészítők, vagy arra alkalmasak, hogy egy-két legördülő izzadtságcseppet megállítsanak, arra nem, hogy az arcba hulló hajat hátrafogják. Néhol van még szar anyagból jó nagy logóval díszített Nike-pánt, de hát nem identitásra, hanem hajpántra van szükségem, úgyhogy nyilván nem fogok érte sokezer forintot fizetni.

Most jobb híján divatozásra kitalált alkalmatlan, meg húsz éve a török piacról kapott, szintén divatozásra kitalált hajpántokban nyomom, de nagyon örülnék, ha kapnék valahonnan egy egyszerű, nem túl széles, jó nedvszívó, nem táguló, sima fekete pántot.

Egy szép shaker (felbecsülhetetlen)

Shakerem van, de pont olyan ronda, mint az összes többi shaker, mondjuk azzal a különbséggel, hogy ezt lányoknak szánták, ezért rózsaszín a kupakja, meg van rajta egy karcsú rózsaszín női alak. Pont olyan érzés használni, mintha az ebédemet minden nap műanyag villával és késsel kellene megennem eldobható papírtányérból. Nem jó, na. Sokkal szívesebben innám a fehérjét egy formatervezett, letisztult vonalvezetésű, minőségi anyagból készített luxy-shakerben, de sajnos az ipar még nincs felkészülve az ilyen kifinomult ízlésű felhasználókra, mint én, és csak a barbár, igénytelen férfiakra gondolnak :(

I clean I jerk and I have a nice snatch póló

A feliratos póló műfajából adódóan béna, úgyhogy soha nem is vágytam ilyesmire - egyedül az RKC-s Train like a man feliratúra egy kicsit, de annak meg csúnya a mintája (amúgy azt is csak lányok vehetnék fel, mindenki más szükségszerűen buzi lesz benne, mégis mindig csak hímneműeken láttam eddig). Így aztán legjobban én lepődtem meg, amikor megláttam ezt az egyszerű szürke, I clean I jerk and I have a nice snatch feliratú trikót, és elkezdtem vágyni rá. Ennél jobban már csak egy tényleg nice snatchet szeretnék, de azt sajnos nem lehet rendelni az internetekről.

Endorfin-nyaklánc (640 dollár, ~145 ezer forint)

Ha már a divatozásnál tartunk, itt ez a szép nyaklánc, ami ugyan sportolás közben kifejezetten idegesítő lehet, de hát a kedvenc drogom és a magazinunk címe van beleírva, úgyhogy az edzőtermen kívül bármikor máskor szívesen hordanám. Sajnos két-három hét, mire elkészül, úgyhogy karácsonyig már biztos nem ér ide :((

Kettlebell / Lift heavy nyaklánc

Befuthatna még viszont ez az árban is sokkal kedvezőbb ezüst kettlebell-nyaklánc, amiről csak az fogja észrevenni, hogy egy kettlebell van rajta, aki nagyon akarja, úgyhogy anélkül lehet hordani, hogy bazárimajmot csináljunk magunkból. A lift heavy feliratú tárcsa-medált meg még fiúkon is simán el tudom képzelni, bár azt hiszem, hogy azok a fiúismerőseim, akik nehezet emelnek, sose vennének fel ilyesmit.

Egy kosár sportkenőcs-válogatás

Két éve edzésre menet egy sötét parkban elbambulva beleléptem egy gödörbe, és magam alá temettem a jobb bokámat, amivel aztán csak órák alatt tudtam hazabandukolni, miközben patakokban folyt a könnyem. A házunk előtt összetalálkoztam az egyik szomszéd nénivel, aki rögtön hozott nekem egy doboz büdös kenőcsöt, hogy kenjem azzal. Fogalmam sincs, hogy mi volt az, a szomszéd néni sem tudja, mert egy termékbemutatón jutott hozzá, de azóta sokszor gondoltam rá nosztalgiával, ha fájt valamim. Valami kenőcs mindig kell, és mivel  januárban el akarom kezdeni a 10 ezer swinget, aktuálisan egy kosár Bepanthennek is tök örülnék.

F.O.N.T.O.S!!!!!

Ezeket az ajándékokat nyugodtan küldjétek az origo szerkesztősgébe, az se baj, ha csak a két ünnep között érkeznek meg.