endorfin magazin

Azt mindenki tudja, hogy a neten diagnosztizálni magunkat vagy échez vagy valami komolyabb rákhoz vezet (de sosem lupushoz :( ). Hogy ez a sportsérüléseknél nincs így, az a nagyban a Sportsinjuryclinicnek köszönhető.

Ha rendszeresen sportolsz, előbb-utóbb valószínűleg lesérülsz. Ezt tényleg nem lehet megúszni, illetve biztosan meg lehet, csak nagyon-nagyon kell vigyázni, mindig rendesen (rendesen! érted? rendesen!) be kell melegíteni, a végén meg le kell nyújtani, és semmit nem ész nélkül csinálni.

Nem pihented ki magad, ellógtad a bemelegítést és a nyújtást, egy rossz lépés, mert a pálya szélén ácsorgó gendersemleges lánynak akartál villantani egy valamit, ahelyett, hogy a lábad elé figyeltél volna - és kész a baj. Ha mázlid van, ez a baj csak valami kis semmiség lesz, rándulás, húzódás, zúzódás. Ha viszont peched van, akkor nem úszod meg az orvost. Mivel Magyarországon jelenleg tényleg csak az megy orvoshoz, akinek vagy nagyon sok pénze van kifizetni a magánrendelést, vagy nagyon sok ideje és türelme, hogy végigvárja a több órás várakozást, kivegyen pár napot a melóból, mert az ultrahang pont délelőtt tizenegyre esedékes (ami azt jelenti, hogy jó esetben délután háromra már végzünk is), mindenképpen érdemes jól meggondolni, hogy a bajunk van-e olyan súlyos, hogy orvos közelébe merészkedjünk. Na, itt jön be a képbe a sportsinjuryclinic.net. Az a slogenje, hogy The sports injury clinic on the net. Nagy játékosok, az már ennyiből látszik.

Jó, ez pont egy fodbalista, tehát valószínűleg az ég világon semmi baja, csak ribanckodik.

Ez egy sportsérülésekre, rehabilitációra szakosodott oldal, ami miatt nélkülözhetetlen, az a kitűnő adatbázisa, a nagyszerűen használható, feleletválasztós diagnosztikai rész és a nagyon frankó rehabilitációs tippek (a másik ilyen oldal a webmd, de az nem sportspecifikus, és nem is ilyen jó). Nincs más teendőnk, mint kiválasztani a problémás testrészt, szépen végigkattingatni a különböző tüneteket, aztán megnézni, mit/miket dobott a gép.

Sima rándulással, kisebb ficammal, törött kislábujjal, valami lazább nyáktömlő-gyulladással teljesen fölösleges időt és pénzt pazarolni orvosokra, míg egy komolyabb ficam, szakadás esetén muszáj - bár itt az esetek nagy részében úgyis olyan fájdalmas tünetek vannak, hogy mindenféle oldal segítsége nélkül is rájövünk, hogy irány a magyar egészségügy.

Még  egy dolog miatt érdemes használni az ooldalt, ez pedig a megelőzés. A sportsérülés gyakran már egy eleve régóta meglevő, lassan, de folyamatosan romló probléma utolsó fázisa. Viszont ennek az állapotnak csak alig észrevehető, kisebb fájalmakkal járó tünetei vannak, olyanok, amivel tényleg minden doki hazazavarja az embert, hiszen amíg nem hugyozod össze magad a porckorongsérvtől, addig úgyse finanszírozza a TB a költséges kezelést, még akkor sem, hogy ha időben diagnosztizálva sokkal olcsóbban és gyorsabban meg lehetne gyógyítani.

Neki például mondták a fotózáson, hogy "csinálj úgy, mintha fájna a vádlid".

A pocsék tartás, a tragikus minőségű székekben való hosszas üldögélés, a kanapén való rohadás miatt kialakuló krónikus mozgásszervi problémák, izomrövidülések, letapadások következtében létrejövő bajok, asszimetrikus mozgásminták, a kinematikus láncban létrejövő gyengébb szemek, majd az ezek kompenzálására máshol megerősödő részek mind-mind nagyon klassz alapjai egy tisztességes, akár  hónapokig tartó sérülésnek. Ha ezeket időben észrevesszük és beazonosítjuk, rengeteg nagyon kellemetlen hetet előzhetünk meg. És ehhez megint csak teljesen fölösleges az orvos. Nemcsak azért, mert nagyon nagy mázli kell ahhoz, hogy egy orvos foglalkozzon mondjuk a kezdődő rotátorköpeny szindrómánkkal, amíg rendesen tudjuk mozgatni a vállunkat (küldtek már haza engem mélyvénás trombózissal, mondván, az csak picike izomszakadás, hogy aztán négy nappal és egy kettlebell edzéssel később lebasszon a doki, hogy mit képzelek, hogy én erre rá merek állni, egyáltalán, örüljek, hogy nem haltam meg). Hanem azért is, mert ilyenkor egy jó gyógytornász vagy fizioterapeuta, esetleg masszőr ezerszer többet tud segíteni. 

Disclaimer: az endorfin magazin szerkesztősége természetesen senkit nem bíztat arra, hogy saját vagy más testi épségét, egészségét veszélyeztesse, sőt, inkább arra kérünk mindenkit határozottan, hogy ne veszélyeztesse ezeket a dolgokat, mert sírás lesz a vége. Úgyhogy mindig csak a saját felelősségre szörföljetek orvosi oldalakon, ne a miénkre. Ezt ide kellett írnunk, nehogy valaki miattunk süsse meg a mikróban a macskáját, és egymillió dollárra perelje a magazint. Ki is emeltük pirossal, hogy mindenki észrevegye.