endorfin magazin

Jó napot kívánunk az egész szerkesztőség nevében, akkor flessre el is indulunk. A címben az Alfa-neoendorfin aminosavszekvenciája olvasható. A jó hír, hogy ennél több szerves kémia nem nagyon lesz már.

Ez itt egy Alfa-endorfin a wikipédiáról, köszönjetek szépen neki

Ennek az újságnak azért lett endorfin a neve, mert nagyon sokáig gondolkoztunk azon, hogy mi legyen egy sportolással, életmóddal, egészséggel foglalkozó magazin neve, ugyanis nagyon rosszak vagyunk névadásban. És amik eszünkbe jutottak, azok vagy túl hosszúak voltak, vagy pedig még ennél is unalmasabbak. Úgyhogy aztán kerestünk valami olyat, amit a szerkesztőség minden tagja nagyon szeret, és kapcsolatos a sporttal. Az endorfin meg elég fasza cucc, hogy mást ne mondjunk, a béta-endorfin nyolcvanszor  erősebb fájdalomcsillapító a morfiumnál. 

Béta-endorfin, heló, mi?

Van továbbá egy óriási előnye más brogokkal szemben: nem kell hülye dealerek után szaladgálni, telefonálgatni, megvenni nullanyolcat egy gramm helyett, aztán megfogadni, hogy ettől az arctól soha többet, mert nem elég, hogy kevés, de még szar is (aztán persze legközelebb megint fölhívni, mert mindenki balatonon van). Csak dugni kell érte vagy rendesen sportolni, oszt jónapot. Ez a magazin főleg az utóbbiról fog szólni, mert a dugást elég rendesen lefedi az internetek 90%-a, viszont olyan sportolós újság, ahol nem az éppen aktuális kamutanulmányt beszopó fogalom nélküli, sportpályát közelről nem látott magazinos újságírók okoskodnak, olyan nincs. Itt olyanok fognak okoskodni, akik hetente többször kiedzik magukból a szart is, ami mondjuk nem garancia arra, hogy néha nem írunk butaságot, de azok legalább olyan butaságok lesznek, amiket a sportpályán/edzőteremben/uszodában követünk el, nem pedig egértologatás közben. Hogy aztán ez jobb lesz-e így, majd kiderül.

Megvan az az érzés, amikor edzésen az utolsó sorozat után legszívesebben összeesnél nyílt színen? Amikor még messze a vége, de már úgy érzed, ha még egyet mozdulni kell, elhányod magad? Amikor öt perccel edzés után úgy érzed, a föld felett lépkedve mész hazafele? Hogy másfél métereseket tudnál ugrálni, hogy legszívesebben még felfutnál egy magas hegyre, pedig valójában utálsz futni, főleg hegyre fel? Amikor futás közben már majdnem meghalsz, aztán történik valami, és tényleg felfutsz, és közben nemhogy nem szenvedsz, de imádod az egész világot? Amikor úgy érzed, most aztán tényleg mindenre képes lennél? Na, ez az endorfin.

Gamma-endorfin. Mondjuk tök ugyanúgy néz ki ilyen kicsibe, mint az alfa. Az is lehet, hogy ez az alfa, csak rosszul tették föl a wikire.
 

"Sajnálom, de eddig nem igazán jött szembe olyan sport, amiért lelkesedtem volna" - ezt mostanában olvastuk valahol, és eléggé elszomorodtunk tőle. Sportolni tök jó. És az most mellékes, hogy szerintünk vannak teljesen fölösleges sportok, meg olyanok, amiket nem is lenne szabad annak nevezni, mert ha valaki mondjuk heti háromszor éveken keresztül lejár valahova, és csinálja, akkor teljesen mindegy, hogy mi mit okoskodunk az interneteknek erről a feléreől. Amúgy - és ez egy elég fontos szemléletbeli különbség, úgyhogy kidomborítjuk -  sport nem szembejön, hanem el kell kezdeni.

Úgyhogy akkor kezdjük.

Ez egy nagyon pozitív és realista fotó az endorfin hatásáról.