endorfin magazin

Szinte senki nem ismerte, egészen tavaszig, amikor odament az európai döntőre, és a semmiből érkezve agyonvert mindenkit, és megszerezte a jogot a világbajnokságon való szereplésre. A CrossFit Games-en aztán Kovács Lacee a 25 helyet szerezte meg. Az Endorfin Magazinnak arról mesélt, milyen messze van Cegléd Los Angelestől, és mit volt a legnehezebb legyőznie, amikor beteljesült élete álma.

Hogy érezted magad a verseny után? Elégedett voltál az eredményeddel?

Mióta csinálom a crossfitet, az volt a legnagyobb célom, hogy kijussak erre a versenyre. Miután az EB-t megnyertem, és ezzel kijutottam a Gamesre, űr támadt bennem. Konkrétan nem maradt célom, így agyilag is leeresztettem kicsit. Ráadásul a két verseny közötti időben sok probléma is adódott a szponzori szerződéseimmel, ezért nagyon feszült voltam, ami a magánéletemre is kihatott, előjöttek az itthoni problémáink is. Egyszóval volt egy csomó minden, ami miatt nem sikerült úgy a felkészülésem, ahogy szerettem volna, és mire kiértem Amerikába, már teljesen el voltam fáradta mentálisan és fizikailag is.

A versenyen 25. lettem, amivel egyáltalán nem vagyok elégedett, mert ha azt a formámat tudtam volna hozni, amivel az EB-t megnyertem, akkor simán a tízben kellett volna végeznem. Csak saját magamat hibáztathatom, de negatív élménnyel jöttem el a versenyről, és attól függetlenül, hogy a verseny és a szervezés is nagyon jó volt, életem egyik legnagyobb csalódása lett.

Pedig kívülállóként nézve ez nagyon szép eredménynek tűnt egy olyan mezőnyben, ahol az első tízbe szinte csak a crossfitet uraló amerikai versenyzők tudtak bekerülni. De ahhoz képest is, hogy korábbi nyilatkozataidban a legnagyobb álomként azt fogalmaztad meg, hogy kijuss, vagy ahhoz képest, hogy a crossfit.hu-n azt írták a verseny előtt, hogy még a harmincötödik hely is nagyon jó eredmény lenne.

Csakhogy én onnan nézem, hogy jó formában be lehetett volna férni az első tízbe. Sokan kérdezik, hogy hogy éreztem magam a verseny közben, és én csak azt tudom mondani, hogy egyszerűen ha megszakadtam se tudtam hozni azokat az eredményeket, amik bennem vannak. Nem tudtam végigcsinálni, amit elgondoltam, fejben nem voltam ott, taktikailag nem tudtam összerakni a dolgokat, és ha valamit ki is tudtam találni menet közben, akkor a testem nem azt csinálta, amit szerettem volna. Persze, én vagyok az első magyar, aki egyáltalán kijutott, ez jól hangzik, de zavar, hogy nem tudtam hozni, amit tudok.

Mi az, amit legközelebb biztosan másként csinálsz?

Most sikerült jó szerződéseket kötnöm, úgy néz ki, hogy ezek miatt nem kell majd idegeskednem. Ha profi szinten tudok készülni, csak az edzésre kell figyelnem, meg arra, hogy a napi kis munkámat elvégezzem, akkor már sokkal jobb lesz. Ezek után az jön, hogy azokat a gyengeségeimet, amik előjöttek a versenyen, megpróbáljam orvosolni. Van rá egy évem, ami elég sok idő, ezeket is meg lehet oldani. Azt nem mondom, hogy profi úszó leszek, de a ráfordított energia biztosan megtérül a jövőben. Az eddigi versenyeken tapasztalt hibáimat is sikerült kijavítanom, aminek a vége a Games-szereplés lett. Ez most megint egy tanulólecke volt, de próbálom a pozitív oldalát nézni a dolognak, nem mindig a negatívat.

A mentális problémákon túl fizikailag nehezebb volt a verseny, mint amire számítottál?

Általában naponta kétszer edzek, alkalmankét két-három órát, különböző intenzitású dolgokat, súlyemelést, kardióedzést, amelyek mind másféle fáradtságot okoznak. A versenyben az volt a különös csavar, hogy ezek sorban jöttek egymás után, szívta az ember vérét elég keményen. Őszintén megmondom, eléggé el voltam fáradva a végére, de tényleg inkább az zavart, hogy fejben nem voltam ott, és csak azt vártam, hogy legyen már vége, és menjünk haza. Emiatt nem is nagyon tudtam élvezni, hogy ott vagyok, de majd idővel biztos megszépülnek a dolgok, mert azért még így is volt egy-két jó villanásom, azért csak sokszor bemondták a nevemet, mondták, hogy a közvetítésekben is sokszor volt rólam szó. Majd 2014-ben megmutatom, hogy több van bennem.

Mennyit kellett pihenned a verseny után? Említetted, hogy megint egy versenyre készülsz hétvégén.

Most nem fogok versenyezni, csak az egyik szponzorom rendezvényére, a Scitec Muscle Beachre megyek. Több mint valószínű, hogy már csak jövőre fogok versenyezni, ha kezdődik a crossfit open, aztán szépen sorban a regionális versenyek, egészen a Gamesig. Erre akarok normálisan felkészülni, bár ha minden igaz, ősszel még lesz egy amerikai-európai csapatverseny, de azon a részvételem még sok dolog függvénye, és az is inkább a showról szól, meg a crossfit bemutatásáról, nem a kemény versenyzésről.

Hogy érzed magad ebben az amerikaiak által uralt élmezőnyben? Radnai Tamás, aki kint volt veled a Gamesen, azt írta a crossfit.hu-n, hogy még az is nagyon érződött a versenyen, hogy te nem nyugat-európai vagy, nem hogy az, hogy még csak nem is budapesti. Miben volt ez hátrány?

Ez már a korábbi versenyeken, a regionálisokon és az európai döntőn kezdődött, akkor még nem ismert senki, és nem is vettek egyáltalán számba. A sportág legnagyobb támogatói, a Reebok és a Rogue Fitness nincsenek is jelen Magyarországon, nekem meg nem voltak komoly szponzoraim. Ebből a szempontból nagyon lehetett érezni, hogy ismeretlen vagyok, de azzal, hogy a tavalyi EB 4. helye után idén sikerült nyernem, talán sikerült elérnem azt, hogy felfigyeljenek a nevemre. Az amerikai verseny persze egészen más. Ott ez a mellőzöttség minden európaira vonatkozik, tehát nem számít, hogy a kontinens melyik részéről származik az ember.

Milyen volt testközelből látni azt a crossfit-őrületet, ami ott megy? Nyilván akik a Gamesre kijutnak, azok már profi versenyzők, de innen messziről úgy látszik, hogy a crossfit Amerikában ezen túl is sokakat megmozgat, igaz tömegsport-mozgalommá növi ki magát. Beleláttál ebbe valamennyire?

Ha csak Nyugat-Európát nézzük, akkor is szembetűnő, mennyire más ott a helyzet, mint Magyarországon. Amíg nálunk van öt hivatalos terem, addig Dániában csak a fővárosban, Koppenhágában van legalább 16. Amerikában szinte minden sarkon van egy, és rengetegen lejárnak edzeni, kikapcsolódni. Nem ritkák a 200-300 négyzetméteres "boxok", de voltam 1400 négyzetméteres hangárban is, amelynek a felszereltsége elképesztő volt, a rugós tornapadlótól kezdve az óriási súlykészleten át minden volt ott, amiről egy crossfites csak álmodhat. A verseny körüli felhajtás sok mindenen látszik: az ESPN amerikai sportcsatorna a Games időtartama alatt éjjel-nappal ontotta a felvételeket a versenyekről, tehát hatalmas tömeghez juttatták el a crossfit életérzést a televízión keresztül is. Nagy tömeg volt a versenyeken is, tele voltak a stadionok.

Belegondoltál-e a versenyen, és ha igen, milyen érzés volt, hogy úgy szerepelsz egy világversenyen, tömött stadionokban, hogy itthon a szűk crossfit-társadalmon kívül gyakorlatilag senki nem is tudta, hogy te ott vagy?

Ezt már megszoktam. Sokszor olimpiai sportokban jeleskedő versenyzőket sem támogatnak megfelelően, így sajnos el sem várhatom, hogy egy hazánkban ismeretlen sportban eredményes versenyzőt támogassanak. Nekem mindent magamnak kellett felépítenem, az edzőteremtől a felszerelésig mindent magam szedtem össze. Most úgy néz ki, hogy sok problémám megoldódik, könnyebb lesz a későbbiekben, mert sikerült leszerződnöm a Reebokkal, a Rogue Fitnessel és a Scitec Nutritionnel, így az utazásokra és a táplálékkiegészítőkre nem lesz annyi gondom. Bízom benne, hogy jövőre még nagyobb siker lesz mögöttem a Games után, és itthon is egyre többen megismerik ezt a sportágat.

Hogyan magyaráznád el egy laikusnak, hogy mi a crossfit és miért jó?

A crossfit tulajdonképpen olyan funkcionális mozgásokból álló sport, ami a mindennapi élet kihívásaira ad választ. Ez annyit jelent, hogy nem gépeket használunk a tréningeken, hanem szabad súlyokkal és a saját testsúlyunkkal dolgozunk. Elég sok sportágat felölel, van benne többek között olimpiai súlyemelés, erőemelés, torna, atlétika, úszás, evezés, kerékpározás és ezek végtelen mennyiségű keveréke és kombinációja.

A Gamesen rengeteg féle feladatot kaptatok, volt úszás, futás, mászni kellett, húzódszkodni, nehéz bálákat cipelni, súlyokat görgetni magatok előtt, kézenállva menni, minél több súlyt felemelni, számított, hogy ki milyen gyors, mennyire erős. Te mit szeretsz ezek közül a legjobban? Azt már hallottuk, hogy az úszást nem annyira.

Egy versenyszám az idei Crossfit Gamesen: 3,4 km méter futás után a 222 kg-os, malacnak nevezett eszközt átforgatni egy közel száz méteres pályán, aztán felkapni egy 45 kilós rönköt, és elcipelni 550 métert, majd végül áthúzni a 60 méterese füves pályán egy 140 kilós vasat. Kovács Lacee az utolsó feladatra másodikként érkezett meg a stadionba, de mire célba ért, többen megelőzték, így végül tizedik lett. 

Igen, az úszás nem a kedvencem, de a következő szezonra megpróbálom javítani a technikámat és az eredményességemet ebben is. Nagyon-nagyon szeretem az olimpiai súlyemelést, ez az egyik legösszetettebb része ennek a sportnak. A szakítás, a felvétel és lökés nagyon komplex gyakorlatok. Szeretem még az olyan hosszú távú erő-állóképességi feladatokat, amik komoly tüdőkapacitást igényelnek és valódi mentális erőt is, hiszen ezek a feladatsorok azok, amelyek igazán fájnak, vagyis az izmok őrült módon elsavasodnak, de ennek ellenére folytatnod kell a munkát amíg a végére nem érsz.

Kinek ajánlanád ezt a sportot, és kinek nem?

A gyerekektől kezdve az idősekig bárkinek, soha nem késő elkezdeni. Az emberek nagy része a civilizáció áldozatává válik, azaz "elromlanak" az alapvető mozgásmintáik, mint a guggolás, kitörés-mozdulatok, és nagy problémát jelent az is, hogy beszűkülnek az izületek mozgástartományai is. Ezek gondokat okoznak a mindennapokban, hiszen sok embernek nehezére esik lehajolni bekötni a cipőfűzőjét, vagy nem tud feltenni egy jól megpakolt táskát a vonaton kalaptartóra. Az edzés során ezeket az alapvető mozgásokat tudjuk kijavítani és fejleszteni, tehát mondhatni újratanítjuk nekik a mozgást és ezen keresztül fejlesztjük az erejüket és állóképességüket. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy jó edzővel fogjanak bele az edzésbe. Sokszor hallani edzőtermekbe járó emberektől, hogy a guggolás kinyírja a térdeket, vagy az elemelés tönkreteszi a derekat, esetleg a fej fölé nyomástól megfájdul a válluk. Mindennek oka van. Soha nem a gyakorlat a rossz, hanem az, aki nem megfelelő helyen és időben alkalmazza ezeket egy kliensnél.

Mi a legfontosabb, ha valaki el akar kezdeni crossfitezni? Mi kell hozzá?

Hogy akarja és ne ijedjen meg attól, ha az első egy-két alkalomtól izomláza lesz. Sajnos az eredmények csak kemény munkával érhetők el. Én még nem láttam embert, aki a TV-ben kapható csodagépektől és kapszuláktól lefogyott és meg is izmosodott, és ezek mellé még erőssé is vált, és javult az állóképessége. Talán azért, mert az ilyesmi csak ábrándozás, de könnyeb - ezt csinálni, mint valóban tenni is a cél érdekében, vagyis keményen edzeni és rendbe tenni a táplálkozást, ami megint egy más téma.

Te mennyire figyelsz oda az étkezésekre? Mit eszel?

Rengeteg fehér húst és tojást fogyasztok, tehát elég magas a fehérjebevitelem. Ezek mellett a zöldségek és gyümölcsök is nagy hangsúlyt kapnak, és ezeken felül jönnek a táplálékkiegészítők (Scitec Nutrition), tehát azok a termékek, amelyek segítenek bevinni a megfelelő mennyiségű és minőségű makronutrienst, vitamint, ásványi anyagot. A versenyidőszakban nagyon komolyan kell vennem a tiszta étkezést, mert a teljesítményemben nagyon érezhető, hogy milyen a táplálkozásom. A testösszetétel javulása pedig pozitív mellékhatása a dolognak, de ebben a sportban nem ez az elsődleges cél.